Az ember és a természet, vagy a természet és az ember?

E két fogalom között szoros kapcsolat áll. Mai felfogás szerint az embereknek nincs szüksége a természetre, mert a város tökéletesen kielégíti a vágyaikat, ez mára kissé elavulttá vált. Az ember számára a természet kulcsfontosságú. E nélkül mit sem ér az élet, de a kérdés mégiscsak ez: melyik hozzáállást helyezzük előtérbe? A kézenfekvő dolgokat, amik nekünk egyszerűbbek, vagy pedig, hogy odafigyelünk arra hogyan cselekszünk, mit fogyasztunk és mit hagyunk magunk után.

A természet rendje a világ kezdete óta fennáll, épp ezért tisztelettel kell viseltetnünk iránta. Az ember csupán apró eleme ennek az egésznek, de mégis nagyon káros dolgokat tud elkövetni percek alatt. A természet több milliárd éve kezdte kibontakoztatni tökéletes formáját. Ezt a felülmúlhatatlan rendszert az emberiség egy szempillantás alatt tönkre tudja tenni, le tudja rombolni, ha semmibe veszi azt a folyamatot, amit a világ az emberiség fennmaradása érdekében hozott létre.

A növények ugyanis az oxigéntermelésben játszanak nagy szerepet; a szmogot és a levegőben lévő szén-dioxid mennyiségét lecsökkentik. Ezt sokszor nem vesszük észre, hiszen oly természetes számunkra. A levegőminőség romlását orvosolni tudjuk azzal, hogy tömegközlekedést használunk, de még jobb, ha biciklivel vagy akár gyalog közlekedünk.

A csodálatos dolgokat pedig, amiket a természet nyújt ki kéne használni, mert a legtöbb esetben egyszerűek és kézenfekvők. Az Országos Kéktúra útvonala például rengeteg helyre eljuttat minket, ha kimozdulnánk a szabadba. A kirándulások egybe vannak kötve egy állomásos pecsétrendszerrel, s minden pecsét egy-egy teljesített útvonalat jelent. Vannak olyanok is amikért nem kell messzire menni. Jó időtöltés lehet még iskola után egy napsütéses délután a barátokkal fogaskerekűzni, libegőzni, vagy akár rétesezni egyet a Normafánál, a tájat csodálva. Ha inkább kerékpározni szeretsz, az sem akadály, hiszen kiépítették a bicikliutat a Nagykörűt mentén.

Amikor a természetre gondolok, mindig az jut eszembe: milyen jól tud esni egy séta a odakint! A nap süti az arcom, a szellő megfújja a hajam. Érzem, hogy a természet frissességétől én is újult erőre kapok. A gondolataimat is szabadjára tudom engedni, és olyan dolgokon elmélkedhetek, amelyekre máskor nincs időm. Ilyenkor csak én vagyok és a természet.

Minden kis apró részletet meg lehet figyelni. Milyen madár hangját hallom? Erről a növényről mintha tanultunk volna az iskolában. Ez csipkebogyó, viszek haza teának. Megéheztem, itt egy kis kökény, eszem belőle, mert már megcsípte a dér és nem olyan savanyú. Mi mindent ad a természet az állatoknak és emberkenek egyaránt!

Problémák

Szerintem a legnagyobb probléma az, hogy olyan eszközöket használunk kényelemünk érdekében, amik tönkreteszik ezt a minket körülvevő csodát. Gondoljunk csak a fast fashion-re, amikor az egyes ruhadarabok elkészítéséhez hatalmas mennyiségű vizet veszünk el a természettől, de ott vannak a gyárak és a rengeteg szemét, amit nap mint nap termelünk. Mindenre van megoldás, csak lehet, hogy több odafigyelést és időt igényel. Vásároljunk fenntartható, hosszú életű tárgyakat. Nézzünk körül otthon, milyen sok mindent találunk, amiből ruhát, esetleg használati tárgyat tudunk készíteni. Ne pazaroljuk a pénzünket se, hordjunk second hand ruhát, kérdezzük meg kinek van a családban olyan ruhája, amit már nem hord, és hordjuk mi, vagy alakítsuk át. Legyünk kreatívak, okosak és előrelátóak.

Gondoljunk csak bele, azt szeretnénk, ha a gyerekünk is egy ilyen világban nőne fel? Nem hinném. Tegyünk lépéseket az ő érdekükben is! Teremtsük meg nekik azt a világot, környezetet, ahol szívesen felnevelnénk őket. Ugyan ezt tették a nagyszüleink és a szüleink is, óvták és vigyáztak a természetre, hogy egy élhető hely legyen számunkra.

Ha ezeket a dolgokat nem tartjuk tiszteletben, nem érdemeljük meg azt a fantasztikus érzést, hogy a természet befogadjon és szeretettel várjon minket embereket, akik tönkre teszik a világot.

Nézd meg ezt a képet! Mit látsz rajta? Gondold végig magadban, hiszen mindenkinek más a véleménye egy képről. Én azt látom, hogy a tó tükre sima, a fák levelei lehullottak. Még egy nagy fehér fát látok a kép közepén, tehát arra következtetek, hogy ő az uralkodója a tájnak. Felkészültek a télre. Várják a hideget, a havat és a békességet.

Maller Zsófia