Ezt a polifonikus regényt azok figyelmébe ajánlom, akik szeretnek, sőt akarnak is gondolkozni. Ezt a művet ugyanis nem lehet úgy olvasni, hogy közben kivesszük a mosást, esetleg megterítünk a vacsorához. Ez a könyv száz százalékos figyelmet igényel.
A Bűn és bűnhődés filozófiai és erkölcsi kérdések sora, ám a mű egyik legjobb tulajdonsága, hogy Dosztojevszkij nem válaszolja meg saját kérdéseit. Ő egy ennél érdekesebb megoldást alkalmaz: szereplői jellemében, döntéseiben vonultatja fel a lehetséges válaszokat a kérdésekre.
Mindenki megtalálhatja ebben a regényben a hozzá illő, neki tetsző karaktereket. Dosztojevszkij a bűnös, morál nélküli, élvezeteknek élő embertől kezdve az ambivalens jellemű, vívódó lelkeken keresztül egészen az tiszta erkölcsű, erős akarattal rendelkező szereplőkig mindent megteremtett ebben a történetben.
S hogy mi a legcsodálatosabb? Hogy a főszereplő, Raszkolnyikov bűnei és bűnhődése után a regény végén végre elkezd igazán élni, és megtalálja az élete értelmét és a helyes utat.
„...a szenvedés a boldogság ára, ez a mi földgolyónk törvénye: az élet folyamatának közvetlen érzékelése olyan hatalmas öröm, amely megéri, hogy évekig tartó szenvedéssel fizessünk érte. Az ember nem születik, hanem rászolgál a boldogságra s mindig szenvedéssel.”
Mazán Izabella
borítókép: www.vorosmartyszinhaz.hu